Néha nem elég a szó,
kéz a kézben volna jó
a csend hangján mondva el
mindazt, mit szívemtõl kérdezel...

Szemed oly tiszta még
s féltett titkait az Ég
rubin ajkaidban rejtette el
Amíg csak létezel
szívem örökké Rád figyel...

Hosszú, néma éjszakák alatt
mikor még szunnyad a gondolat
Ébren.. Rólad álmodom
vigyázón átölel karom
Ringatlak álmodozva csöndben én
mint esõcsepp, ha legördül ablak peremén...

Mit hozhat egy múló pillanat..
Napfényt, felhõ sírva ha felszakad
Virágon gördülõ harmatcseppeket
..Szemed végre ma rám nevet..

A képkeretekért köszönet:

Csupinak és Romynak

A fejlécért és a sok jótanácsért köszönet:

Juditnak

Idõ..

néha mint gyorsröptû madár..

máskor ólomlábakra áll

Mi ez a szívbe markoló

szédület

Veled - s egyedül Nélküled...

Napfény vagy szerelmem egén
Szemedbõl csillagok ragyognak felém
két karod lágyan, ha átölel
csókodtól a Boldogság oly közel
S fájdalmam mint délibáb tûnik el...

      Szavakkal, némán elmondhatatlan
betûkkel, tûzzel leírhatatlan
lélek, ha szárnyal, nyughatatlan
vágy-édes, kibírhatatlan
felfoghatatlan, fájó érzelem-

SZERELEM...

Shakespeare:

 Az vagy nekem

Az vagy nekem,

 mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere

 a földnek;