Irodalmi álompárok
Ádám és Éva
A Biblia szerint Isten megteremtette Ádámot és miután rájött, hogy nem jó neki egyedül, elhatározta, hogy társat ad mellé. Felvonultatta előtte a föld valamennyi állatát, hogy Ádám válassza ki közülük a neki megfelelőt, de Ádám nem találta a társát. Ekkor Isten elaltatta Ádámot és az oldalbordáját kivéve megalkotta Évát. Ő lett Ádám társa és két gyermeküknek: Káinnak és Ábelnek az anyja. Ádámnak és Évának csodálatos, gondtalan élete volt mindaddig, míg ki nem űzettek az Édenkertből. Utána a sorsuk mostoha és nehéz volt, de mindvégig egymás mellet maradtak. Ennek a történetnek talán az a legszebb pontja, hogy miután Ádám az össze élőlényt végignézte és nem talált magának társat, rátalált Évára - akit szó szerint neki teremtettek - és ragaszkodott hozzá.
Sámson és Delila
Sámson és Delila története egy másfajta szerelmi történet. Sámson idejében a zsidó nép ellenségének számítottak a filiszteusok. Sámson első látásra beleszeretett egy Delila nevű nőbe, akit felbéreltek a filiszteusok, hogy derítse ki, hogy miben is rejlik Sámson hatalmas ereje. Számos próbálkozás, praktika és csel után kiszedte Sámsonból a titkot, hogy a hajában rejlik az ereje és ha valaki levágja a hosszú haját, akkor Sámson ugyanolyan ember lesz, mint akárki más. Delila egyik éjjel levágta férje haját és a filiszteusok kezére adta. Azok elfogták, megvakították és börtönbe zárták. Sámsonnak a börtönben újra kinőtt a haja és a filiszteusok egyik ünnepségén, ahol előhozatták őt, hogy gyalázhassák, hatalmas erejével elszakította láncait, kitépte a helység oszlopait és az épület több száz filiszteust maga alá temetett. Sámson hősként halt meg, de vesztét a szerelem és egy hűtlen, csaló feleség okozta.
Trisztán és Izolda
A középkor egyik legismertebb szerelmespárja Trisztán és Izolda. Alakjuk a kelta mondavilághoz kötődik. Izolda ír királylány, akinek nagybátyja, Morhold nagyhatalmú lovag. Morhold számtalan országban párviadalra kényszerítette a lovagokat, majd győzelme után azt követelte, hogy az ország fizessen adót hazájának. Ez történt Cromwallban is, melynek uralkodója Marke király volt. A király unokaöccse, a Bretagne-i származású Trisztán - aki dalnok is volt, ezt megtudva párviadalra hívta Morholdot, hogy rokonának országát az adótól mentesítse. A párviadalban Trisztán megöli Morholdot, de maga is sebet kap ellenfelének mérgezett kardjától. A seb nem gyógyul, s végül Trisztán hajóra száll, hogy vagy a gyógyulást, vagy a halált találja meg. Így kerül Írországba, ahol közben azt a rendeletet hozzák, hogy minden cromwallit, aki partra lép, meg kell ölni. Trisztán szegény dalnoknak mondja magát, s a királynőt és lányát, Izoldát annyira elbűvöli játékával, hogy meggyógyítják. A sebben talált pengedarabból Izolda rájön Trisztán kilétére, mégis beleegyezik az ifjú távozásába. Közben Marke király szerelemre gyullad egy ismeretlen lány iránt, akinek hajszálát egy galamb hozta el kertjébe. A hazatérő Trisztán felismeri a hajszálat, és megígéri a királynak, hogy megszerzi neki a lány kezét. Titokban visszatér Írországba, legyőzi az ott garázdálkodó sárkányt, és kibékíti egymással a két országot. Az elnyert Izoldával ezután hajóra száll, hogy Cromwallba vigye menyasszonyát. Izolda anyja titokban bájitalt ad Izolda komornájának, azzal az utasítással, hogy az esküvő után itassa meg Izoldával és férjével, hogy örök szerelembe fűzze össze őket. A hajón a melegtől felhevült Izolda és Trisztán megisszák az italt, s ezzel sorsuk megpecsételődik. Az esküvő után Trisztán egy ideig még Cromwallban él, de a király féltékenysége és a saját lelkiismeretfurdalása miatt hamarosan elhagyja Cromwallt. Arudel királyának leánya, Fehérkezű Izolda beleszeret Trisztánba, s Trisztán, azt remélve, hogy ez a szerelem segít a felejtésben, feleségül kéri. Hiába azonban minden kísérlet, a felejtés nem sikerül. Trisztán újra a harcba menekül, s ismét mérgezett lándzsától kap sebet. Üzenetet küld Izoldának, aki azonnal jön, hogy meggyógyítsa a szerelmesét, de Trisztánt már holtan találja. A holttest mellett bánatába ő is belehal. Mindkettőjüket Cromwallban temették el, s a sírjukon növő virágok összekapaszkodása hirdette el nem múló szerelmüket.
Az eredeti kelta mondát különösen a lovagkorban nagyon sokan feldolgozták, érdekes ezek közül az 1210 körül készült Trisztán és Izolda című lovagi eposz, Gottfed von Esenbach munkája. A témát a XIX. század romantikája elevenítette fel ismét, kiemelt fontosságú Richard Wagner Trisztán és Izolda című zenedrámája. A későbbiekben többen is újramesélték a történetet, többek között Günther de Brutn német író.
Csongor és Tünde
Végre egy magyar szerzőtől született szerelmespár! Igazi tündérmese, melyben a hősnő, egy halhatatlan tündérkirálylány és a főhős, egy földi királyfi szerelmének történetét ismerhetjük meg. Ez a szerelem sok próbát kiáll (Jaj, ezek a próbák! Mindig megnehezítik a szerelmesek életét!).
Csongor öt felvonáson át keresi, kutatja Tündét, a földre leszállt, majd Mirigy, a boszorkány miatt innen elmenekülni kényszerült tündérlányt, akibe szerelmes és aki - valamikor - az övé lett. A boldogság keresése, kutatása adja a darab alaptörténetét, de miközben Csongor - szinte földöntúi vágyaktól űzve bolyong a földi tereken, találkozik az emberiség jelképes, nagy figuráival, a királlyal, a kalmárral és a tudóssal is, akiknek sorsában az élet értelmét meghatározó erőkkel is szembesül. A mű egyik középponti motívuma az Éj hatalmas monológja, amely kozmikus távlatba helyezve értelmezi a földi, az emberi valóságot. A filozófiai tartalom azonban rafinált ügyességgel keveredik nagyon is durva, hétköznapi, szinte groteszk tényekkel, eseményekkel, figurákkal (Csongor és Tünde kísérői, Balga és Ilma, a három ördögfi, Dimitri a boltos rác, és a buja csábítás képviselője, Ledér, első helyen azonban az ősgonosz, Mirigy.)
A végkifejlet - mint minden tündérmesében - csak jó lehet és ez itt is így van. Csongor és Tünde végül egymásra találnak és boldogan élnek Tündérhonban az idők végezetéig.
Sulinet Oktatási Minisztérium