Réges-régi love sztorik

A szerelem olyan "átkozott gyötrelem", amihez mindnyájan ragaszkodunk. A bölcs szerzetes éppúgy képtelen volt élni nélküle,mint a pápa leánya s a költőnő.

885 ÉVE SZERETETT EGYMÁSBA HÉLOISE ÉS ABÉLARD

Abélard 36 éves koráig kizárólag a vallásnak és a filozófiának élt: kiváló vitakészsége és a skolasztikus logikában való jártassága egészen fiatalon tekintélyes tudóssá tették.Tanítványai közé tartozott a 16 éves Héloise, akinek okossága szépségénél is jobban ámulatba ejtette. Egymásba szerettek, s a filozófiai tanulmányokat - titokban - felváltotta egymás tanulmányozása: megtehették, hiszen a lány nagybátyja beleegyezett, hogy Abélard hozzájuk költözzön. Néhány hónap múlva a szeretők lelepleződtek, s a férfinak mennie kellett. Amikor kiderült, hogy Héloise áldott állapotban van, kedvese megszöktette, s bretagne-i házában nővére gondjaira bízta, fiuk, Astralabe születése után pedig - titokban, hogy megőrizhesse papi státuszát és filozófusi tekintélyét - feleségül vette. A hír azonban hamarosan kitudódott, s a fiatalasszony bánatában - fiát sógornője gondjaira bízva - abba a zárdába vonult, melynek korábban növendéke volt. Nagybátyja kegyetlen bosszút állt a "gaz csábítón": emberei betörtek házába, lefogták és megfosztották férfiasságától. Abélard a szomorú esemény után a Saint-Denis-apátság szerzeteseként élt, nem messze Héloise-tól, aki Benedek-rendi apáca lett, majd, kolostora bezárása után, 1131-ben - az Abélard birtokán alapított - Le Paraclet zárda főnökasszonya. A nyughatatlan szellemű tudós nem sokáig maradt az apátságban. Birtokára költözött, ahol megvitatta tanítványaival a filozófia és a vallás kérdéseit, papírra vetette emlékiratait "Szerencsétlenségem története" címmel és verseket írt. Csak egy évvel élte túl, hogy radikális nézetei miatt a pápa 1141-ben elítélte. Utolsó kívánsága szerint az Héloise vezette zárdában temették el. Ifjú felesége élete végéig, 22 éven át gyászolta. Vígasztalásul gyakran olvasta egykori szerelmese leveleit: kettejük leválváltása a leghíresebb szerelmi vallomások közé tartozik.

510 ÉVE JEGYEZTÉK EL ELŐSZÖR A 11 ÉVES LUCREZIA BORGIÁ-T

Lucrezia apja, Rodrigo Borgia bíboros elégedett volt magával, amikor 11 éves lányát egy ősi spanyol nemesi család fiával jegyezte el, de amikor egy év múlva, 1492-ben - VI. Sándor néven - pápává választották, felbontotta az eljegyzést és saját politikai érdekei szerint adta férjhez lányát: a 28 éves Giovanni Storzá-hoz, remélve, hogy a nagy hatalmú olasz nemesi család zsoldosai megvédik a Vatikánt a francia sereg támadásától. A pápának azonban a Storzák haderejében és veje férfierejében is csalódnia kellett.A válást Giovanni Storza impotenciájára hivatkozva mondatta ki, titkolva, hogy lánya egy udvari kamarás gyermekét várja. Sándor következő kiszemeltje Alfonso, Salerno herceg, a nápolyi király fia volt. A fiatalok azonnal egymásba szerettek, de az ifjú férjnek néhány hónap múlva politikai okokból menekülnie kellett. Lucrezia hűtlennek hitte, mert nem jutott el hozzá Alfonso levele. VI. Sándor nem tudta nézni lánya szomorúságát: a rossz nyelvek szerint apai szeretetnél jóval többet érzett iránta. Vígasztalásul Spoletóba küldte Lucreziát és kinevezte a város és környéke kormányzójává. A fiatalasszony szomorúsága férje visszatérése és a kis Rodrigo születése után azonnal elmúlt. Gonosz fívérének, Cesare Borgia-nak azonban útjában volt a sógora. Miután Alfonsót súlyosan megsebesítették, a fiú nővére és Lucrezia - a legrosszabbtól tartva - felváltva vigyáztak rá, Cesare embereinek mégis sikerült megfojtaniuk a lábadozó Alfonsót. Egy hónap múlva Sándor pápa már kiszemelte lánya új férjét. Lucrezia Borgia 500 évvel ezelőtt hozzáment egy másik Alfonsóhoz, Ferrara 24 éves hercegéhez, s élete hátralévő 18 évében - a maga módján - boldog volt vele. A Borgiák minden eszközt - a mérget is - felhasználtak hatalmuk érdekében. Családja férfitagjaival ellentétben Lucrezia sosem kevert mérget: művelt, okos és szép asszony volt, aki élvezte az életet.

155 ÉVE ROBERT BROWNING FELESÉGÜL VETTE ÉS MEGSZÖKTETTE ELISABETH BARRETT-ET

Elisabeth Barrett már beletörődött, hogy sehogyan sem tud kiszabadulni londoni szülőházából, a túlzásba vitt apai szeretet és a tüdőbaj kettős fogságából, amikor megjelent az életében Robert Browning. A költőnő elismerően írt nála öt évvel fiatalabb pályatársa verseiről, aki ezt levélben köszönte meg. A személyes találkozásra várnia kellett, amíg Elisabeth egészsége javult. Addig is leveleztek: mindketten rajongtak a szépségért, a költészetért - és egymásért. A 39 éves 'vénkisasszony' végre elhitte, hogy betegsége és az apai szigor sem foszthatja meg a szerelemtől. Titokban összeházasodtak és Robert megszöktette feleségét: Firenze - és a szerelem - csodát tett Elisabeth beteg tüdejével.1849-ben fiuk született. Robert halványbarna arcszíne miatt "kis portugálom"-nak hívta feleségét, ezért "Portugál szonettek" címmel adták ki Elisabeth szerelmes verseit - fordításnak tüntetve fel, mintha Camoens portugál költőhöz írta volna őket kedvese. A szerző túl személyesnek érezte a verseket ahhoz, hogy sajátjaként jelentesse meg. 1851-ben hazalátogattak, de a sértett apát lánya boldogsága és az unoka sem békítette meg. Elisabeth bálványozta George Sand-t, ezért Párizsban hosszabb időt tőltöttek vele. Az itáliai éghajlat meghosszabbította a költőnő életét: 1861-es halála után Browning az óraláncán hordta felesége jegygyűrűjét